barátság

" Azt kérded, ki az igazi, ki a valódi barát?... Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli
  szavát. Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját. Kit csendesen megvigasztalsz, ha könny
  borítja arcát. Ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát. Kinek nem hagyod, hogy egyedül
  vívja kilátástalan harcát. Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi a bánatod, s köztetek nincs
  olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod. Kinek nem számít, mit vétesz: kis-e vagy nagy hibát,    
  kivel ha beszélhetsz, könnyebbé válik ez a nehéz világ. Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz,
  csodálsz, s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz. Az a barát, kinek egy kedves szava
  többet ér a világ minden kincsénél. Az az igaz barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod, kinek
  barátságát minden körülmények közt vállalod!"


Egy jó barát belülről lát, ha a külsődet szemléli is.
Egy jó barát mindent megbocsát, nem mutat tükröt bűnöknek.
Egy jó barát felsegít, minduntalan lelkesít.
Egy jó barát sírni kölcsönzi vállát, elhúzni nem tudja.
Egy jó barát céljaid elérésében segít, gátolni nem tudna.
Egy jó barát a legmélyebb éned után kutat, nem felejti egyetlen elhangzott szavadat.
Egy jó barát segítő kezet ad, téged támogat, nem másokat.
Őrült kis világunkban ugye milyen jó, ha egy ilyen barát velünk van?


" A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni... A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek."

/ Müller Péter /


A barátok nagyon ritka drágakövek. Mosolyt varázsolnak az arcodra, és bátorságot adnak sikereidhez. Meghallgatnak, megdicsérnek és mindig nyitva tartják a szívüket Neked!


Az élet barátok nélkül olyan, mint a kert virágok nélkül.


"Ha eltűnik az alagút végéről a fény, akkor van a legnagyobb szükséged egy barátra, aki odaáll melléd egy fáklyával, megfogja a kezed és addig vezet, amíg meg nem látod az első fénysugarat. De ha nincs senki, a legkisebb kavicsban is elesel, felhorzsolod valamidet és egy idő után ez a fájdalom elviselhetetlen lesz."


Ezernyi emlék, mely nyomot hagyott bennem.
Sok millió szó, melyet felidézve könnyes lesz a szemem.
Csillagnyi mosoly, melyet ti szereztetek nekem...
Köszönöm Barátaim, hogy vagytok nekem!!!


"A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!"



Az az igazi barát, akire mindig számíthatsz, aki minden különösebb ok és cél nélkül is melletted van. A barátok felvidítanak, ha rossz a kedvünk, velünk nevetnek, ha vidámak vagyunk, de a legfontosabb, hogy akkor is mellettünk állnak, ha igazából semmire sincs szükségünk.
(Tonya HUrley)



"Gondold azt, hogy én vagyok a te életedben az égő csipkebokor. Ha kétségeid támadnak, és szükséged van válaszokra a kérdéseidre, fordulj csak hozzám segítségért."
(Nicholas Sparks)






Az igazi barát az, akivel megoszthatod örömöd és bánatod, és akivel a legjelentéktelenebb dolgoknak is együtt tudtok örülni.



Nem vagyok szuperhős - az én különleges erőm a barátság. Odafigyelek az emberekre és meghallom, amit mondanak. Hallom a hangsúlyokat, a maguk kifejezésére használatos szavakat, és ami a legfontosabb, meghallom azt is, amit nem mondanak ki.








Bár a barátkozás a kedvenc foglalatosságom, az elején még mindig izgulok. Mert mindig fennáll az a rémisztő lehetőség, hogy az emberek nem fognak szeretni, és ezért reszketni kezdek. Eddig szerencsém volt, de butaság lenne azt feltételezni, hogy mindig így lesz.








Azért bocsátottam meg neked, mert nem vagy tökéletes. Tökéletlen vagy, akárcsak én. Minden ember tökéletlen, a házam előtt lévő ember is, aki szemetel. Amikor fiatal voltam, szívesen lettem volna valaki más. Dr. Bernard Hazelhof azt mondja, hogy ha egy lakatlan szigeten lennék, akkor hozzá kellene szoknom saját társaságomhoz - saját magamhoz, és a kókuszokhoz. Azt mondta, hogy el kellene fogadnom magam, az összes hibámmal együtt, és hogy nem mi választjuk a hibáinkat. Ezek a részeink, és együtt kell élnünk velük. Viszont a barátainkat megválaszthatjuk, és én örülök, hogy téged választottalak. Dr. Bernard Hazelhof azt is mondta, hogy az életünk olyan, mint egy nagyon hosszú járda. Néhány jól kikövezett. Másoké, mint az enyém, repedésekkel, banánhéjakkal és cigarettacsikkekkel teli. A te járdád is olyan, mint az enyém, csak valószínű nincs annyi repedés rajta. Remélhetőleg a járdáink egy nap összefutnak, és megoszthatunk egymással egy sűrített tejet. Te vagy a legjobb barátom. Te vagy az egyetlen barátom.








Nincs, ami olyan szentül megpecsételhetne barátságokat, mint egy közös hányás.