" Bár rég volt, még emlékszem rá,
Mikor még először karoltál át,
Két kezeddel szorítottál,
S ajkaddal csókoltál.
S mikor először mondtad, SZERETLEK!
Éreztem, az egész testem beleremeg!
Fontos vagy nekem, remélem érzed,
Szeretlek most, s örökké téged!"
Nem hajtja szenvedély.
Az én szerelmem nyugodt tónak képe,
Oly csöndes, tiszta, mély.
Az én szerelmem nem az égető Nap,
Melytől meggyúl a lég...
Az én szerelmem igaz, szent, magasztos,
S örök, mint az ég!"
" Kiteregettem a napokat magam előtt - a napokat, melyeket együtt töltöttünk eddig. Némelyikük fagyott csillagként fénylik, némelyikük opálosan izzik a varázslattól, némelyikük hideg, mint a vízbe bukott kavics, némelyikük tűzben ragyog. Mik lennének ezek nélküled? Áthúzott dátumok a naptárban."
Ady Endre: Vallomás a szerelemről
Hetedhét országban
Nem találtam mását;
Szeretem szép, beteg,
Csengő kacagását,
De nagyon szeretem.
Szeretem, hogy elbújt
Erős, nagy voltomban,
Szeretem hibáit
Jóságánál jobban,
De nagyon szeretem.
Szeretem fölséges
Voltomat e nászban,
S fényes biztonságom
Valakiben, másban,
De nagyon szeretem.
" Csöndben ültünk, miközben a szívünk beszélt. És miután szíveink mindent elmondtak egymásnak, együtt éltük át a nagy titkot...."
Enyém vagy s én a tiéd, ebben bizonyos légy!
Itt vagy szívembe bezárva mélyen.
Piciny kis kulcs elveszett: most már örökre benne a helyed!
Ismerem azokat a szavakat, amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz, mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról, amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad kedvesem....
Nem, nem vagyok kém, csak Szeretlek!
Megtanultam, hogy várni a legnehezebb,
és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is,
ha nem vagy mellettem.
(Paulo Coelho)
Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért,
mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést.
(Benjamin Disraeli)
Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.
(Müller Péter)
Legyek
Legyek tüzes nap, ha fázol.
útjelző, ha tétovázol,
legyek felhő, mely eltakar,
ha világ sokat akar.....
Legyek a föld, melyre könnyed
hullajtod, ha most úgy könnyebb.....
Legyek hang, melyet kiejthetsz
holdas éjen elrejthetsz....
Legyek álmod, és megfejthetsz
legyek rózsa, és szerethetsz,
legyek az út, és elviszlek
legyél igaz, és elhiszlek....
Csak azt szeretném, hogy Boldog legyen,
hogy érezze mennyire szeretem,
és hogy tudja, hogy Ő a legfontosabb nekem,
hogy mindent megtennék Érte,
és hogy minden helyzetben ott vagyok neki,
egyszóval, hogy érezze Szerelmes vagyok Belé!
"De most megjártad, kedves, most az egyszer.
Ezüsthálóval foglak meg, nem menekszel.
A csillagos ég hálójába foglak,
Nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak.
Az volt a veszted, mind a kettőnk veszte,
Az a csillagos júniusi este…. ….
Csak a csillagok voltak és mi ketten!
A csillagok közt szálltunk!"
"Nem tudom, mi voltam eddig,
Ámde azt sem, mi leszek;
Tőled függ, hogy sötét árnyék
Vagy fényes sugár legyek."
(Petőfi Sándor)
Ölelj át két karoddal,
E világban nélküled eltévedek.
Szeress, óvj, bátoríts hiteddel
S örökké veled leszek.
Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem
és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is,
ha nem vagy mellettem.
(Paulo Coelho)
Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért,
mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést.
(Benjamin Disraeli)
Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.
(Müller Péter)
Legyek
Legyek tüzes nap, ha fázol.
útjelző, ha tétovázol,
legyek felhő, mely eltakar,
ha világ sokat akar.....
Legyek a föld, melyre könnyed
hullajtod, ha most úgy könnyebb.....
Legyek hang, melyet kiejthetsz
holdas éjen elrejthetsz....
Legyek álmod, és megfejthetsz
legyek rózsa, és szerethetsz,
legyek az út, és elviszlek
legyél igaz, és elhiszlek....
Csak azt szeretném, hogy Boldog legyen,
hogy érezze mennyire szeretem,
és hogy tudja, hogy Ő a legfontosabb nekem,
hogy mindent megtennék Érte,
és hogy minden helyzetben ott vagyok neki,
egyszóval, hogy érezze Szerelmes vagyok Belé!
"De most megjártad, kedves, most az egyszer.
Ezüsthálóval foglak meg, nem menekszel.
A csillagos ég hálójába foglak,
Nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak.
Az volt a veszted, mind a kettőnk veszte,
Az a csillagos júniusi este…. ….
Csak a csillagok voltak és mi ketten!
A csillagok közt szálltunk!"
"Nem tudom, mi voltam eddig,
Ámde azt sem, mi leszek;
Tőled függ, hogy sötét árnyék
Vagy fényes sugár legyek."
(Petőfi Sándor)
Ölelj át két karoddal,
E világban nélküled eltévedek.
Szeress, óvj, bátoríts hiteddel
S örökké veled leszek.
Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt,
Te lehetsz írja sebemnek
Gyönyörűszép tulipánt!
Szemeid szép ragyogása
Eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása
Sok ezer gondot elűz.
Teljesítsd angyali szókkal
Szeretőd, amire kért,
Ezer ambróziacsókkal
Fizetek válaszodért!
Petőfi Sándor: Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme, sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.
Szerelmünk olyan, mint a ködös eső, mely lágyan szitál - de megárasztja a folyót.
(afrikai közmondás)
"Szerelmed vigasz a szomorúságban, csend a zűrzavarban, nyugalom a kimerültségben, remény a kétségbeesésben."
(Marion C. Garretty)
"Kezed érintése, amint elhaladsz mellettem, oly könnyed, oly sebes, hogy senki nem gyaníthatja szerető gondoskodásnak - ez az érintés tartja bennem a lelket a legnehezebb napokban."
(Marion C. Garretty)
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme, sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?
Ó mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?
Ó mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörölni véle könnyűimet érted,
Ki könnyedén elfeledéd hívedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörölni véle könnyűimet érted,
Ki könnyedén elfeledéd hívedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
".........
Mert ő megért. Neki, ó jaj, csupán neki
bús, áttetsző szivem többé már nem talány,
sápadt homlokomnak verejték-patakán
frissítve omlanak az ő szent könnyei.
bús, áttetsző szivem többé már nem talány,
sápadt homlokomnak verejték-patakán
frissítve omlanak az ő szent könnyei.
...........
Nézése hallgatag szobrokénak mása,
szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen:
mint elnémult drága szavak suhanása.
............"
Kölcsey Ferenc: Vándor remény...
Vándor Remény csapongva jár,
Örömre hív, de búra vár;
Távolra mint hajnal pirúl,
Közel sötét éjként borúl.
Tenéked, ó bús Szerelem,
E rózsabimbót szentelem;
Nyájas, piros, s illatja szép,
De hajh tövíse szívet tép!
Föld-e lakod vagy fenn az ég?
Ragyogj felém örök Hüség!
S virágra mint harmat ha húll,
Enyhítsd e kínt mely bennem dúl!
Örömre hív, de búra vár;
Távolra mint hajnal pirúl,
Közel sötét éjként borúl.
Tenéked, ó bús Szerelem,
E rózsabimbót szentelem;
Nyájas, piros, s illatja szép,
De hajh tövíse szívet tép!
Föld-e lakod vagy fenn az ég?
Ragyogj felém örök Hüség!
S virágra mint harmat ha húll,
Enyhítsd e kínt mely bennem dúl!
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
Máté Péter : Ő
Ő szívembe lopta halk szavát,
Ha látom kedves mosolyát,
Úgy érzem, táncol a világ,
S minden oly szép,
Ő egy újabb álom tükre tán,
A bánat borús hajnalán,
Amikor gondok törnek rám,
S köröttem minden oly sötét.
Ő jelenti mindazt, ami jó,
Miatta születik a szó,
Örökös boldogság,
Hogy itt van énvelem,
Ő a dal, mit suttognak a fák,
A csend, a meghitt éjszakák,
Számomra több, mint a világ,
A mindenem.
Ő, ki mindig olyan boldog és vidám,
Nekem is ad majd jókedvet talán,
Hisz el nem hagyom én
Őt soha már,
Ő csak velem élvezi az életet,
Valóra válik majd a képzelet.
Bárhol is legyen,
Szívem rátalál.
Ő a fény a dombok oldalán,
Az élet legszebb titka tán,
Az erős, kézzel írott szó
A pont után,
Ő szívembe lopta mosolyát,
S én lesem, várom a szavát,
Nélküle üres a jövő,
Számomra nincsen más, csak Ő.
Ha látom kedves mosolyát,
Úgy érzem, táncol a világ,
S minden oly szép,
Ő egy újabb álom tükre tán,
A bánat borús hajnalán,
Amikor gondok törnek rám,
S köröttem minden oly sötét.
Ő jelenti mindazt, ami jó,
Miatta születik a szó,
Örökös boldogság,
Hogy itt van énvelem,
Ő a dal, mit suttognak a fák,
A csend, a meghitt éjszakák,
Számomra több, mint a világ,
A mindenem.
Ő, ki mindig olyan boldog és vidám,
Nekem is ad majd jókedvet talán,
Hisz el nem hagyom én
Őt soha már,
Ő csak velem élvezi az életet,
Valóra válik majd a képzelet.
Bárhol is legyen,
Szívem rátalál.
Ő a fény a dombok oldalán,
Az élet legszebb titka tán,
Az erős, kézzel írott szó
A pont után,
Ő szívembe lopta mosolyát,
S én lesem, várom a szavát,
Nélküle üres a jövő,
Számomra nincsen más, csak Ő.
"Arcom szemedben, enyémben tied, s mindkettő tiszta, hű szívet mutat."
(John Donne)
Szerelmünk olyan, mint a ködös eső, mely lágyan szitál - de megárasztja a folyót.
(afrikai közmondás)
"Szerelmed vigasz a szomorúságban, csend a zűrzavarban, nyugalom a kimerültségben, remény a kétségbeesésben."
(Marion C. Garretty)
"Kezed érintése, amint elhaladsz mellettem, oly könnyed, oly sebes, hogy senki nem gyaníthatja szerető gondoskodásnak - ez az érintés tartja bennem a lelket a legnehezebb napokban."
(Marion C. Garretty)
